*
Anyám rózsákat tereget,
tűzpiros szirmok nyílnak,
amerre száll. Kertjében
néha-néha a Teremtő is
elszunyókál.
Anyám rózsákat tereget,
mennyei magok hullnak
a felhők fátylán át.
Megszűnnek viszályok
és háborúk, mosolyával
édenkerteket szuggerál.
Anyám rózsákat tereget,
szivárványhidak között
a földön jár. Lépteinek
nincs nyoma, elvitte
azokat a gyomorrák.
*
*
