*
postfact
testem folyóvizét is felajánlom
érted, technológia
oltott muslicákat átlátszatlan, seszínű tégelyekben
érted, tudomány,
sok apró és értelmetlen,
mert emberi: halált
feláldozok egy verssort:
érted, te csalárd,
az atmoszférát szennyező kérdéseink sorát
*
mítosz
a lapos ég boltozatába kesze-kuszán bevert szögek
– ezek valánk.
miként a villám egy-egy égi lény
rosszallása csak –
s miként az Isten és/vagy a Nap
fénye örök, s lélek el nem hamvad,
olajkútjaink úgy el nem apadnak
ha emlékszel még lövöldözős játékainkra
a múlt század végén, mikor úgy tűnt, mintha
az ocsmány rend, dühöngő eszme
a múltba
gubózna,
avagy a képzeletbe
befalazott dimenziók része lenne
lásd akkor:
itt tartunk most, a lapos égbolt
mítoszában új bölcseletként teremtve
a tébolyt
*
Gellért-hegy
hiába mind
a tompa érintést,
puha érkezést ígérő, törékeny
ívű porcelán mozdulat –
a Gellért-hegy tövében,
zugában, zegében:
képernyőkéken
lobbanó sziklás, sötét csend –
s ugyanitt és ugyanakkor
fekete ég: ölünkre hajló –
hiába, mert idelenn –
a tompa érkezés, sötét csend
továbbra is csak idegen:
kecsesre fabrikálva,
balerinásan keresztbe vetve
lába –
hiába, hiába
nem hív magához,
nem hív magába
*
*
Illusztráció: drosophilák laborban
