Mítoszt értéknél jobban becsülő hely ez itt: hon,
—s mégse az annak, akit folyton az égi feszít.
Gyűltek az ártatlan lények megerőszakolói
—‒ állatokéi is ‒ és mind jogokat követelt.
Az zseni – és csak az – itt, kit a szellemi műanyag-örvény
—nem szippant be: marad föld ere, légi parázs.
Már csak van, teletölti a bugyrait, úgy hiszi: testit
—csak, de Alant is egy űr: éhe maradt, noha Nincs.
Önmagad elviselése a legnehezebb feladat már,
—s más önimádatodért korhol, amely sose volt.
