Baki-Szmaler Noémi: Inszomnia

•

álombéli álmom legyél,
mert ébrenlétem rémálom,
hisz kettéhasadt valóságom.

az én szerelmem függőség,
álmatlan altatóm légy,
megváltást csak kezed adjon.

préda szívverését hallgasd,
tűkkel szurkált testemben
ne dobj el, ha lehet, ma ne,
ne nyelj le s játssz csontjaimmal,
tor-lakoma farkasoknak.

van, mi kimondatlan maradt:
dal az üvöltés alatt,
óceán hullámai messze parton-
szirén éneke elfeledett nyelven
megfejtésre vár.

a napnyugtát erőszak itatja át
üvegszilánk az ágy másik oldalán
véreznek az utolsó sugarak,
mintha elmerültünk volna
egy álombéli álomba

varázsigém hatástalan
elmúlt már a mágia
szertefoszlott a világom
ez kettőnk végső hajnala.

fehér farkasok körbevettek
vadak és éhesek
már tudom, hogy a feloldozás
illúzió, semmi más
közös álmunk
álombéli álmaiból
délibábok nélkül keltünk.

ne dobj el
lehullott csillagodnak

altatót

Baki-Szmaler Noémi a 2024-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője

Illusztráció: Henry Fuseli-részlet fh.