Suhai Pál: Húsvéti dal, Húsvéti köszöntő (versek)

•

Húsvéti dal

Venantius Fortunatus himnuszára

Kitártam karjaim, hogy megöleljek
egy lánymosolyt, egy kósza bánatot,
de szándékomra orvul rászögeztek
hívatlan percek, óvatlan napok.

Most csüggök szálkás énemen és reszket
a bőrömön a fájdalom: dalom.
A bosszús Isten immár eleresztett,
a szereteté – keresztre von.

Ha hinni tudnám, megtalálna engem,
ha keresném csak, akkor is szeret.
Ha rátalálnék, lenne célja bennem,
s ha megtagadnám, biztat engemet.

Ezer tükörben Ő fog vallatóra,
ölel keresztje, mostan is szorít.
Tar ág, arany levél kopár valója
termi halálom dús gyümölcseit.

Húsvéti köszöntő

Korán reggel keltem,
egy szép kertre leltem,
abban föl-le jártam,
rózsámra találtam.

Rózsabokron vessző,
mind a tizenkettő,
rózsavesszőn bimbó
énhozzám hajlandó.

Kivirágzol holnap,
ha most meglocsollak?
Ha én megöntözlek,
az neked is ünnep?

Rózsa, rózsabimbó,
ugye, neked is jó?
Ugye jó, hogy ismét
beköszöntött húsvét?

Illusztráció: Virágszedés jeruzsálemi réten (M. Schallheim, részlet)