Papp Ákos: Angyalidőben (versek)

*

Amikor hamuvá omlanak a sorok

Hasadó éjbe
zuhantak a versek.
Kivégzőosztag előtt
törött angyaldarabok.
Lassuló ütemben
lépdelő rímek szemét
szirmok árnyéka fedi.
Kicsordul a könny,
amikor hamuvá
omlanak a sorok.

Árnyékába simulok

Apám diófája
fonott kalács gyökerű,
levele kunkorodik,
szélcibált karokkal
égnek ágaskodik.
Kérge alól ágacskák
finoman nyiladoznak,
apró redők reszelik ujjam,
olyan mint borostás arca,
amikor megérintettem gyerekként.
Lombján átszűrődik az idő,
ahogy átölelhetetlen törzse
árnyékába simulok.

Angyalidőben

Álmomban lábnyomok
vezetnek az égbe.
Mezítláb bandukolok,
hogy ne zavarjam a csendet.
Avarban szunnyadó fény,
pocsolyába’ ringó szavak
felett átlépek könnyedén.
Vállamon havas karja
anyámnak, fáknak,
paplan alatt sodródó távlatok.
Angyalidőben csak
a holtak ténferegnek,
miközben a lét darabjai
szemembe hullnak,
ahogy megágyazok
egy hópehelynek.

Papp Ákos a 2023-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője

Illusztráció: ~Angyalidőben