Oláh András: üresjárat, szitokszavak (versek)

 *

üresjárat

mint eldobott sörösdoboz
a parkban – kafkai arc –
talán nem is akart idejönni
ez egy másik játszma
más kontextus ahol újra kell
toldalékolni a szavakat
zsugorodnak az érvek
ajtó nyílik záródik
a nyugtalanító várakozás
sötétséggel önti meg a színeket
fotó készül az okmányhoz
papírra préselt pillanat
jóváhagyást igényelve ki is vetítik
egy hatalmas monitorra
adminisztratív bohózat
képernyő méretű szabadságálca
hogy kíváncsian figyelhesse
amikor földet ér a lenyugvó
nap a határon túl holnap

szitokszavak

maradékunkat összesöpröm
kínlódó tekintet és bűntudat
ennyi maradt a szétgurult
tegnapokból

a gyász a legnagyobb magány

ne kérdezd mit viszek
csak szomorúságot tudok
csomagolni

legyűrt a stréber idő

megelőztél
————–goromba csöndet
varázsoltál a tegnap-volt
nevetés köré s belém fulladtak
a megfáradt szitokszavak

Illusztráció: tört idő