Rainer Maria Rilke: Mária kiengesztelődése a Feltámadottal

∗

Amit éreztek ekkor: nem
édesebb-e ez minden titoknál,
és még mindig földi:
ahogy Ő, sápadt még kissé a sírtól,
megkönnyebbülten hozzája lépett:
teljesen feltámadottan.
Ó, hozzá először. Kimondhatatlan
gyógyulás mint lett a részük.
Igen, meggyógyultak, ez történt. Kényszerét
nem érezték már erősebb érintkezésnek.
Ő alig egy pillanatra
tette rá nemsokára
örökkévaló kezét az asszonyi vállra.
És megkezdték,
csöndesen, mint a fák tavasszal,
végtelen együtt,
eme évszakát
legvégső kapcsolatuknak.

Fordította: Suhai Pál

Illusztráció: Fra A.-részlet