Kerék Imre (1942-2023)

†

Évtizedekig volt barátságban műhelyünk s a csöndes ember, remek költő. Nem is oly régen kéziratos oldalaival is megtisztelt bennünket.
Hetvenéves korában nekünk összefoglalt pályaképével és keze nyomát őrző oldal ideidézésével veszünk most fájdalommal búcsút tőle.
Haláláról későn értesültünk. Barátja, Németh István Péter epitáfiumával és a temetésen készült fotókkal is – rá emlékezünk.

*

Németh István Péter

Agostyáni epitáfium

– Kerék Imre és Ilike áldott emlékének

Egymást cirmolja boldog-időtlen
összekapaszkodva két fa. Az
egyik Philemon, Baucis a másik.
Simogatják egymást párban

fényes tenyérnyi levelekkel
akárha nyár van –
gyökerük szétbogozhatatlan
akárha tél, ha tavasz,

bokánknál úgy szisszen a szél
tavalyi lombokat kavarva
míg édeni kígyó kúszik
vissza egy avarkupacba.

(Németh István Péter ff. ill. Dr. Hegedüs György színes felvételei)

Illusztráció: In memoriam