Radnai István: túl és közel

mediterrán ég vörös a föld
szőlősorok a ráncok futnak
a hegyek szoknyája ölén
szüret ilyenkor a legédesebb táj
must a tett kiforr valamikor

mint törköly összeesve
kipréselt félredobott vétek
büszke fürtök duzzadt szemek héja
halomba rogyva az élet
ki mondja meg ki szólít

a lélek erjed száll akár a szesz
a bűnös mustgáz a pincegádorig
kalandoz hátha valakit megejt
„megtört csontjaim táncra kelnek
az Irgalom teremtő szavára!”*

____________
*Szabó Ferenc SJ: Olajfák kertjében

Illusztráció: In memoriam (fh. SZF-fotó forrása: Jézus Szíve Jezsuita Templom)