Lajtos Nóra: Sánta Ferenc 95 (versadaptációk)

*

Sokan voltunk

Nagy dolog az éhség.

Apám s nagyapám akkor egymásra néztek.
Tudták, miként kell orvosolni az éhínséget.

Anyám kopóvizet tett oda.
A tyúkot nagyapám egymaga ette meg.
Majd eltűnt a Büdös-barlangba.

Isten a szekéren

Az Atyaisten hangja nagyharang volt.

Az öregember megtörte a kenyeret, s szakadékot csinált.
A paraszt hitetlenkedve fogadta, majd megemelte a kalapját.

Az Atyaisten szállást kér éjszakára a paraszttól.
Az asszony szépen betessékeli, nem tudja, hogy ő az Isten.
Mikor azt a paraszt felfedi, mellei remegnek a kacagástól.

Bíró Juli

Nagy tánc volt, farsangi tánc.

Júlia szép leány egész éjjel táncot járt.
Aki neki farkast fog, azé lesz immár.

Jön a púpos, csúf ember, vállán fekszik a préda.
Farkasölő éjjelen csupa vérrel van kivarrva
a ruhája. Juli ígéretét tartja, s hozzámegy az istenadta.

Tündérvilág

Táncolt a tündérek királykisasszonya.

Édesanyám mosott, a lepedő feldagadt.
Halott húgomra gondolt, s tekintete az ablakra tapadt.

Anyám csak forgott és forgott, szinte az ájulásig.
Bakancsával felverte az egész szobát.
Majd megigazította a kendőjét, s később vacsorát tálalt.

Emberavatás

Töpörtyűből, kenyérből és vajból van az élet.

Sohasem volt gyönyörűbb az ég, kedvesebb a Nap.
Az ifjú férfivá lett, mikor eljött a fizetési nap.

Három boldogság töltötte el: a fizetés öröme,
a kasszánál a női nem szépsége, otthon a gyerekek
evése, az apjára gondolt, s a szíve megdobogott tőle.

Illusztráció: Sánta Ferenc-portré