Bo Carpelan versei

*

Téged kereslek de oly közel vagy
hogy nincsenek is szavak ahogy hangok sincsenek
a nagy, régóta áhított nyugalomban.
A képmásod keresem, a képmásodhoz a szavakat,
melyek a közeledben rejtőznek,
egészen közel vagy, akár a napfény
az öbölre néző nyitott ajtóban
vagy mint a belélegzett tiszta levegő
az őszi félhomályban.

(A 2003-as Diktamina c. kötetből)

*

Telitalálat, pont középre.
Ott viszont üresség volt.
A nyíl egyenesen átrepült,
sosem találták meg.

*

Inkább egy ház vidéken
mint húsz olcsó versike.
Na és ha lendületben van a zseni?
Inkább egy ház vidéken.

(A 2010-es Gramina c. kötetből)

Fordította: Tillinger Gábor

Bo Carpelan (1926–2011) Finnországi svéd költő, irodalomkritikus és műfordító. Első verseskötete 1946-ban jelent meg. 1960-ban a Helsinki Egyetemen védte meg irodalomtudományi doktori értekezését. Számos rangos irodalmi díjjal kitüntették, egyebek közt 1971-ben a Svéd Akadémia Finnország-díjával, 1977-ben az Északi Tanács irodalmi díjával, 1978-ban a Pro Finlandia-éremmel, több alkalommal pedig a Finlandia-díjjal is. Svéd nyelven alkotott.

Illusztráció: két kötetből