Szauer Ágoston: Félmúlt (négy vers)

Nyomkereső

Vezetőnk álljt vezényel,
e tar fa most a tábor.
Aludj, vagy légy ma éber,
nincs tétje igazából.

Bízzuk homokra, hóra —
nyom lehet bármely szeglet.
Bölcs tanács súgja óva:
minden mindent jelenthet.

Para

Csörtet. Lever szőlőt, diót.
És furcsa, hogy nem ér ide.
Átlóg egy fél dimenziót.
E dobbanás az ő szíve.

Visszatérés

A hall még félig alszik.
Porral libbennek leplek,
az ablaktáblák sarkig.
Kis biedermeier jelleg.

Ez ő. Ma újra dúdol.
Barnállva vár az asztal.
Rossz hőmérő a múltból
egy megrekedt adattal.

Félmúlt

Árnyék a tavon.
Jelenlét.
Lélek települ
le melléd –

illékony e perc,
talán volt…
Létünk poharán
aláfolyt.

Illusztráció: „Félmúlt” (fh. R. Preston-festményrészlet)