Novák Valentin: Limerickek

Búcsú valamitől…

Notre-Dame lángjai kaparják az eget,
így ül a pokolhad nyúlszülő Nagyhetet.
Esmeralda szingli,
Quasimodo celeb –
zöld lánggal ég az ég az Eiffel-torony felett…

Szállj magadba!

Mikor az egód túlhízta keretét,
s kifröccsen az agymiazmád szanaszét –
elhiszed, uralkodsz,
pedig csak duhajkodsz;
és nem leszel más, csak kívánt „hagyaték”…

A szarvassá változott költő siránkozása az andropauza kapujában

Ma nem költök, ma már csak hallgatok;
túrjanak helyettem bősz vadkanok!
Makkoltatás ideje van,
röfögésbe hullna szavam.
Vadászidényben agancs-hullatok…

Illusztráció: Búcsú valamitől