Pajor Zoé: Hattyúárapály (két vers)

Égtenger

Égtelen prizma látomás a
Napkoszorú kivetett öblében.
Üres égtenger,
Mozdulatlan mozgásban támolyog,
Csengése a csend sötétje.

Hattyúárapály

A tökéletes vízárnyék
hurcolja a nyugalmat.
Hátán fehér hattyúpár,
a morcos kék magányos
ladikot dobál.

Ültében mozgat
e tökéletesség.
Kifeszül, nehezül
ketten egyek a szürke fénnyel,
közösül.

Hol vagyok?
Határához közelít,
tűri a festői bilincset.
Tusvonalat húz,
csukló szemhéja zárul.

Illusztráció: Tajtékhattyú