Vittorio Verossi: Gésavers

Ébenszín tussal
Szegett szempárja buja
Álmokba hajszol,

Porcelánarcán
Cseresznyeszája festett
Mosolysejtelem.

Kacéran illan
Emelt talpú cipellőn,
S utol nem érem,

Bár tündértánccal
Kábít száz füstös éjen
Víg mulatókban.

Sikolt a fue(1).
Dalt penget, samiszenjén(2)
Férfiszívhúrok.

Kék kimonója
Üde hímzését vágyam
Fojtón szőtte be.

Homlokom lázra
Gyúlt. Gyöngyöző gyötrelmem
Sajgó-sós tajték.

Legyezőt perdít,
Szédült lebbenése nem
Enyhíti hevem.

Távoli tájkép
Élénk rajza obiján(3)
Képzelt útra csal,

Bejárja zsenge
Dombok-völgyek ösvényét
Sóvárgó szemem.

Rőt szalag rikít
Kontyán. Kérkedik: hamvas
Még, őrzi titkát,

Rőt patak fakad
Majd perzselő völgyölén,
Amint megfejtem.

Zsongó estélyen
Száz súlyos sóhajom fúl
Szakémámorba,

S házamba térve
Dúltan fűzöm ujjaim
Jádevesszőmre.

Pirul a hajnal,
Langy légben lampion ing,
Kacsint részegen.

Szusszanok. Mire
A szakura elnyílik,
Gésámmá teszem.

(1) bambuszfuvola

(2) háromhúrú pengetős hangszer

(3) selyemöv

Vittorio Verossi a 2020-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője

Illusztráció: „Samiszen” (fh. Seitoku)