Sulyok Csaba: Álmos lakoma (Két vers)

A vágyak rikító hajnala

Vágyak rikító hajnalán sikerült
letérni az ismeretlenbe, a nehéz
szavak örökre szólnak, a könnyűek
egy éjszakára térnek vissza,
messze szöktetve szívedből az álmot,
te utad hiányát érzed, pedig
kész vagy valami egész másra.
Tudom, egy reggelen a kín vissza-
bömböl a múltból, lemondva
minden jóról, üvegek a láda
mellett, porosan kémlelnek a
visszaváltható józanságra,
felmentő körülmény az élet,
hittel gondolkodnod kár, ha
lelkedben él utad, úgyis
visszatalál.

Álmos lakoma

Mély a horizont, elveszve
benne a várakozás,
belenéző szempárban
levetkőzi magát a mélység,
tévedhetetlen a szívekbe
szökött láz, kérlelhetetlen
az önmagadra mutató vád,
elérhetetlen pajzsod
a félelmem, kinyitom
a mélység ajtaját…

Sulyok Csaba a 2019-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.

Illusztráció: Hajnal az erdőben (pixabay.com)