Hétvári Andrea: Aranycsengő (Két vers)

A csillag és a Hold

A csillag fent a fák felett
fehérlő holdfényt vezetett.
Így ballagtak az út porán,
felhőknek égi paplanán.

A csillag szólt: – Ha álmodunk,
felhőkbe írjuk lábnyomunk.
A Hold fénylett és válaszolt,
a csöndnek altatót dalolt.

Az ég füzérén fennakadt
ezüstös szárnyú pillanat,
nem látta más csak te meg én
december titkos éjjelén.

Aranycsengő

(a Kiskarácsony, Nagykarácsony dallamára)

Aranycsengő cseng a fákon,
mindjárt itt van a karácsony,
gyertya lobban, fénye lángol,
angyal röppen fényországból.

Cinke, mókus, barnamedve
kéz a kézben táncra kelne,
ha nem volna szerteszéjjel
csillagos csönd egész éjjel.

Csilingel már ezüst csengő,
fenyőágról hópehely nő,
hócsipkések már rétek,
fagyos szellők hazatérnek.

Indul már a szép karácsony,
vándorútra a világon,
arany csillag, ezüst felleg
fenn az égben csilingelnek.

Illusztráció: Csengők (pixabay.com)