Molnár G. Krisztina: Ha jössz

Ha jössz, lábujjhegyen jöjj, kövess,
csak csendesen, csak csendesen.
Rezzenetlen lombok, törzsek közt
üzen a szél, oly szelíd, mint egy
puhán merengő, lírai költemény.
Lelkemben apró borzongások,
pillangók halvány rebbenése,
fűszálakhoz simuló mosoly.
Őrzöm neked az erdő halk
szusszanását, az avar puhaságát,
a fény derengésének titkát.
Elsimulnak a köznapi gondok,
arcot ölt a zengő Harmónia.
Csend simul a csendhez – oda.

Illusztráció: Őszi napnyugta (pixabay.com)