Hegyi Botos Attila: Cedrus deodara

Devadāru (देवदारु)

A szeretet hangja ez.
Érett aranykorazöld,
hamvasan kihegyezett,
vénségesen ifjú,
lányosan hajló és
szikrázón koronás –
hasadón kámforos.
Két ivar egylaki suttogása
az isteni fán. Az ágemeletek
függőkertjei, a mélyben keringő
gyökerek s gyantajáratok,
a sötét repedések
borostyánfényei, vonzás és taszítás –
mindezek a plátói lázas tónusok
létezése hőfokát jelzik,
lehetőségét annak,
hogy ez a zuhanásában
is emelkedő teljesség
valahány töredékében
teljességgel megélt:
líraian osztható legyen.

Illusztráció: a szerző fényképfelvétele