Csirke Zoltán: Foszló cérnaszálon

Süllyedő valóság, emelkedő álom,
mintha csak lebegnék – foszló cérnaszálon.
Önkéntelen szándék, érdekes egy érzés,
testet ölt e versben bizonyosság, kétség.

Hajad hullámhosszán fodrozódik énem,
szemedben szivárvány – kisfiúként nézem.
Hangod bársonyselymén vibrál, remeg ajkad,
kamaszos figyelmem szemlélődik rajtad.

Szabadít látványod ámulatba ejtőn,
férfikönnyben szívem – legördül a lejtőn.
Hajótörött lelkem zuhan habok közé,
mindenem elmerül, semmim kerül fölé.

Súlytalan betűim só-nehéz szavakban,
feketén-fehéren – kontrasztos alakban.
Süllyedő valóság, emelkedő álom,
kettőjük közt csüngök: foszló cérnaszálon.

Csirke Zoltán a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.

Illusztráció: Foszló szélű tibeti imazászlók (pixabay.com)