Nevem Szalamandra Dóra,
ott lakom, hol mandragóra
rejtőzik.
Manó állít meg vég-szóra,
hangyáknak perceg szú-óra:
előzik.
Értől mohos kövű telken
volt-nincs királynővé felken
egy tündér.
Tűznyelvvé válok, s felejtem
ezt a létem: apró lelkem
eltűnt dér.
Kobold készíti koronám,
csalán nő ki utam nyomán:
mai lét.
Nekem jár másik adomány:
új világ, honnan látom ám
az Igét.
Illusztráció: Szalamandra (pixabay.com)
