Radnai István: Ellepi hajamat a hó

hátha még néha meglep a tavasz
kihajtó rügyeim görbe ágaim
madarak lepik el de ugyanaz
a dal többé ahol a csend ágya ring

ugyanaz a csalogány a csalit
árvaságából nem menekül hozzám
akit ellep a köd mely elvakít
remény nem derül felkap őszi orkán

mint dőre pöndör faleveleket
már ellenállni parancsnak nem képes
kezemen ráncok közt kék erezet
üres tenyéren a sorsom is kétes

meglep-e még tavaszi virágzás
a küszöbön kialszik a lámpás

Illusztráció: Johana Trayanova fényképfelvétele (2013)