időnként mintha ~ hajts! ~ rohanó roncsban ülnék
gigantikus keserv karambolok után,
amerre kihajtottak ~ né’! ~ a hullák:
rég-ösmerőseink virágzanak,
volt bűnök lápvilága burjánz
és kérded még, hogy ki vezet?
te tán a házilégy vagy?
hová? akár a házmesterek kapupénze
gurulsz tovább porörvények között
örömlányoktól elhagyottan…
de meg se érkezel, zuhansz,
utadnak vége, vége…
az űr egy szakadéka ez, vagy latrinád?
sötét… nevetve ~ pfúj! ~ legyintek,
megmondtam rég, hogy mennybe mégy
Illusztráció: Roncs autó a mezőn (pixabay.com)
