Benkő Ildikó: hála az éjért

még ujjongsz belőlem
semmim enyém te mindenem
gyönge lángommal téged églek
átsuttog bőrömön lágy ébredésed
mint székeden zörögve alvó kabát
ma is csak téged hasadlak tovább
egyre lomhábbak a pillanatok
fölfelé hullnak a mércék
a pontos csillagok
a kútban

holdkórosok
csak
benned moshatom
arcom
van még mit féltenem
szabadon
át meg átjárod
üres házam
e képzelt telken

minden szavamat elpazaroltam
már csak mélyedben
derengek

Illusztráció: Parkoló éjszaka (pixabay.com)