Taizs Gergő: Fedezék (Két vers)

fonalhúzó

küszöbnek vetett háttal vakarózik
a pamutszálak a küszöbsínt csiszolják
a padló alól az illékony félhomály
szivárog át, ráolvadnak a térre a formák
átmeneti állapot ez is, változó térhatás
aztán feláll, elindul a konyhába
vagy épp könnyíteni magán
kötött ruhája szeme megakad
egy előbbi csavaron
nehezen tud elszakadni, mármint a szál
lépésről lépésre bontja le magát
(gyógyult seben a foszló var)
körbe-körbeérve addig zilálja
a titkos kötöttséget, míg végül
a szobába érve leplezetlenül
a kortárs árnyak közé vegyül

fedezék

lefedni a lényeget
egy foltossá zabált
horpadt bádoglemez
zizzenő árnyékával
mintha a megtört idő
kézremegése az ősz
hullámzó fuvallatának
tünete lenne csupán
a kenetmentes konok halmok
tömegvonzása hűsítőn hat
a fémég fojtó zubbonya alatt
gyújts meg a fedezékben egy gyufát
húsba sosem marnak ilyen lángok

Taizs Gergő a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.

Illusztráció: Égő gyufaszál (pixabay.com)