Pusztai Emese: Hold (Két vers)

nyárban

két szavad közé nyújtózom,
ott a falevél árnyéka mintát rajzol karomra,
és a fekete föld nedves illata melegen lebben.
nekidőlök betűidnek,
hogy hangok nélkül is szó legyen bennem
a testtelen gondolat,
a kérdés nélküli válasz.

hold

a hold lyukat mesél belém
az éjszaka csillaghálója alatt
csendesen mondja
a borotva alatti sercegést
a lélegzetvételt a fülembe
dobbanást a tenyerembe
lüktetést az ereidbe
belém meséli
az édes és keserű kávé illatát
a hideg és meleg érintést
nesztelenséget a zajba
megnyugvást az illanó időbe

Pusztai Emese a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.

Illusztráció: Hold (pixabay.com)