Németh Erzsébet: Álmaim szemében (Öt vers)

Ha végleg elárvulunk

Dalolatlan csönd,
táncolatlan ének…
ha végleg elárvulunk,
jó lesz menedéknek

*

Nézem…

Nézem az arcod:
idő-vulkán,
gond-kráter,
láva-halom.

Nézem az arcod –
s az enyémet eltakarom.

*

Álmaim szemében

Esteledik.
Az ég korsójából kilöttyen a csend.
Százlábú titok szunnyad a fűben,
álmaim szentjánosbogár-szemében
ásít a tavasz.

*

Reggelre

A nyár ágairól mosoly-bogyók hullnak…
rájuk tapos kéjjel az éjjel,
kicsi testüket loccsantva széjjel –

Reggelre könny nő a fűszálakon.

*

Akvarell

Az est,
pár narancsgerezd,
tűz-szűrő- csillaggondolat,
fáradt kézfejen dúdoló béke.

Illusztráció: Harmatcseppek fűszálakon (pixabay.com)