Koosán Ildikó: Az ismeretlen

Nem írta rá a sors, ki volt s miért,
ősz vette körül, az éj takarta;
hullott levélként terült a padra,
érte virraszt most az esőverte tér

alkalmi tócsákba gyűjtve könnyeit;
kiért, miért is, oly mindegy ma már,
tetszhalott ez az árvaházi lány,
homály dajkálja végső perceit,

szél mormol felette sietős imát;
mire az éjjel hajnalpírra vált,
az árvák közül ő bizton célba ér;

köznapi eset, mantrázzák sokan,
de hogy a kor is szügyig benne van,
arról a fáma semmit sem regél.

2017. október 30.

Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2016)