Stonawski József: Ez is (Két vers)

Magamfajták

Eszedbe ne jusson, most nem
állítok fel senkit,
csakhogy én leüljek.
Főleg az első sor az, amivel
ki lehet kergetni, és így vagyok
a verssel is, habár ott végül
minden sor az enyém.
Szóval sem vagyok kizárólagos,
vagyunk is páran így, gondolom,
mert mindig ugyanazok,
akiken eluralkodik a kultúra hívsága.
Ide, a perifériára jönnek hajszálerekben
tengődni: kivénhedt magamfajták
viasz arccal, akikben megáll
a szó, az egyre halkabb.
Köszönik jól, ha vannak.

Ez is

Halál-közeli élmény az élet.
Az este visszanéz
sok ablakszemével.
Egy percet, ha kibír,
nem adja tovább
a lélegzet. Kék ég
szeméből olvasni nem hagy,
megáll a számok bűvöletében,
elveri térdén az autókat:
az út. Sovány hasonmás.
Bordái közt kutatóárok,
régésznek sok kis barázda,
por libeg, és sirályok.
Kereknek álcázott a minden,
amivel hoznak és visznek,
amivé váltál aközben.

Stonawski József a 2017-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.

Illusztráció: Fülöp Péter fényképfelvétele (2014)