Simek Valéria: December (Három vers)

December

Csönded véded,
melengető álmod.
Zsibbadó tagod
alkonyba pólyálod.

Hóval takarózik
a ház terpeszkedő
csendje. Elgyöngült
áldás hull fejedre.

A kályhában parázs
moccan, fészkelődik.
Ablakod sarkába
csillag ékelődik.

Nyíló ajtódba apró
pelyheket ráncigál a szél.
Kíváncsian nézed,
ahogy hozzád betér.

A tó tükrében

A felhők a tó tükrében
mosdanak, szürkés hajukat
fésülgetik az érkező szélben.
Csizmájukat mossák, mire a
forráshoz érnek, tiszta lábbal
lépjenek a vékony, éltető érbe.

Tűheggyel

Ruhát szabok, mit rám próbál
a kiterített vászon idő, vasaló
talpán gőzölgő nappalok
férceit bontogatom.
Szűk vagy bő, hosszú vagy
rövid, krétával, tűheggyel
magam alakítgatom.
Övemet lazítva görnyedten
sóhajtok, összefont tenyérrel
ezért is hálát adok.

Illusztráció: R. Tamás fényképfelvétele (2015)