Száva Csanád: Tizenhat haiku

Koan

a kiterjedés
bent van – a semmi kint hol
helyezkedik el?

Otthonos idő

a köd bezárta
szobám ablakát – tisztul
magához elmém

* * *

köd simogatja
a rügyeket: könnyeznek –
mit álmodhattak?

* * *

 reggel csendjét csak
etetőt megtaláló
madár zavarja

* * *

harangszót hallgat –
válaszként elszakítja
tegnapi ingét

Hajnali büró

holdkóros táskák,
álmatlan hivatala
felelősöknek

Szaigjó kunyhója

sehol sincs helyed
helyed ahol meglelnéd –
fűkunyhód hervad

* * *

 fotelben ülve
telefonbeszélgetést
hallgat a macska

* * *

őszi levelek
csak fa-tükörképhez
találnak vissza

Férfikor

a dérütötte
termést mustrálom inkább
mint ősz szálakat

* * *

mezők szirmai
töltik meg szürke szobám –
vörös pipacsok

* * *

huhu: szólt reggel
egy madár – hozzászólok
én a mai nap?

Basó utazása

megbetegedve
utazóban álmomat
tarlóra vetik

* * *

könyvek: régiek s
újak – életed elő-
s hátlap közt röpköd

Basó halála

kirándulóban
betegséggé lett álmom –
pusztaságon száll

Tavasz

a jég zajlik és
gondjaink kiolvadnak
mint napi adag

Illusztráció: Kállay Kotász Zoltán fényképfelvétele (2015)