Mondd meg nékem, merre találom…
Vers

10. július 2016

Marchese Éva: A nyár fiai

 

Felüti a nyár ismét csikó fejét,
Sárga nap tündöklése izzik a csillogó szemekben.
A remény vak rabja lesz most megint mindaz, ki hitetlen.
Hajakba borzol a vadóc, lenge szél,
Majd szabadon folytatja útját a végtelenbe tovább,
Röpdösve táncol vele a vágy, mint derengő délibáb.
Olvadó ezüst az éjszakai ég,
Boltozata alatt fekete mézbe merül a világ.
Egy sóhajban a lélek megnő, mint egy gyermekóriás.
Egy érintésnyire csak a mindenség,
Kitárt karokban nyúlnak el távoli csillagrendszerek.
Társukra várnak a tejúton elveszett tekintetek.
Visszavár a folyó, s a tengerbe ér.
Hullámai lassan elnyelik az elmúló éveket.
A nyár újrarajzolja a még élni vágyó véneket.

 

Marchese Éva a 2016-os Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: R. Tamás fényképfelvétele (2016)

 

Címkék: ,

Feltöltötte:

Fel