Stonawski József: Ez is (Két vers)
10. június 2017 | Napút Online
Magamfajták Eszedbe ne jusson, most nem állítok fel senkit, csakhogy én leüljek. Főleg az első sor az, amivel ki lehet kergetni, és így vagyok a verssel is,…
10. június 2017 | Napút Online
Magamfajták Eszedbe ne jusson, most nem állítok fel senkit, csakhogy én leüljek. Főleg az első sor az, amivel ki lehet kergetni, és így vagyok a verssel is,…
10. június 2017 | Napút Online
Cseresznyefa-sirató Ágamat letörted, mert lépet hordott rá neked egy méhcsalád: – Zümmögő énekük zavart-e? – Csípésüktől féltél-e? Ez talány: Nekem? Vagy neked? Aki rajtam több gyümölcsöt nem…
10. június 2017 | Napút Online
Vél-etlen Szélcsendes meredekpartsziklán lelkeink széltépázottan. Te és én Tűfokpillanatban olvad érintett auraszerelemben mosolyunk össze csókká. Kurucz Bernadett fordításai Kurucz Bernadett a 2017-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott…
10. június 2017 | Napút Online
Homokfény Tengert emel a holt, hová felhő lépett, s csontig hatolva old tétova hűséget. Bár kínokra bíznád, öledre ég a kéj s vérző holddal hint rád márvány…
10. június 2017 | Napút Online
egy szenderegve virágzó fűzfa fölött ott van a tejút hajnalban könyvem olvasva tenyeremben kis cseppek gyűlnek a munka el lett végezve türelemmel: fészekben héjak ma lehetetlen ásni…
10. június 2017 | Napút Online
(pusztaság) A vétlen hóesésben megpuhulnak a fények. A falak hidege, erkélyek mögött a régi város, nyomaim hófehérek. Milyen messze sodródunk egymástól? Az otthon megkerülhetetlen gyermekkora. Végre felvetted,…
10. június 2017 | Napút Online
négysoros ég üvegéből felébred az emlék zöld suhogás tavaszt ígér rügyekbe törnek az águjjak és a magokban szelíd remény pillanatra reggel megfőztem a kávét majd elnevetgéltem…
10. június 2017 | Napút Online
Mulandóságom kelepcéje őrzi rég féltett álmom tengerét. Sötét hegyvidéken, alattomos erdőbe zárva fekszik az élet reménye. Eget-mennyet rázó mosoly felragyog az égen, kinyújtott karja felemeli bátortalan szívem,…
6. június 2017 | Napút Online
Látszódom Látszódom a seb lélegzetében. Az időmaradék domborzatán, ahogy a felhős tájra árnyékomat rávetíti a Nap. A pázsit zöldje befogadja létem e furcsa alakját. És el is…
4. június 2017 | Napút Online
Pajzs nélkül Magam elé tartva, míg élek – Őriznék én is valamit, mint rácsot a rab, hogy figyelmeztethessem a rámeső árnyékkal a fényt, nálam nem szabadabb, még…