20. január 2018 | Napút Online
Nem lehet, hogy nem tanított senki, kedves Pánod valósággá ért a lelkemben úgy, hogy emlékeztetni kell magamat, hogy csak rá gondolok, barátokat és szavakat cserélgetek, sok dologra…
18. január 2018 | Napút Online
elért az égető, folyó kapaszkodás. fentről a hó hullott, lépéseinkbe még betorkollott az égszínkék- didergő fullasztás. meleg kezed, mint régen, és pereg a csillagok fogyó tüzén mosoly,…
16. január 2018 | Napút Online
Hiányjelek szorzatában bolygók közt feszülő húrokon micsoda zenével jön a végtelenség s magányunk hogy zokog Hogy sír a szörnyű idegenség egymáshoz lapulnak daliás bércek néma tücsök hegedűjén…
14. január 2018 | Napút Online
Piszkosul egy esős napon száraz vörösbort ittam – attól áztam el. Szemtelen szmájli koromfekete öröm ült a hófehér körömágyamra. Néma csörömpölés szederszemek törik a tányérok…
12. január 2018 | Napút Online
hommage Pufók arcomat az égnek fordítva diadalmasan lobogtatok egy sült libacombot. A napokban múlhattam hét. A liba nem, de a comb halál biztos. Kevesen látnak bele az…
10. január 2018 | Napút Online
Szénégető Megmásulnak mind a féltett emlékek, mert végtére csak begyulladt és ég, lassú tűzzel, mintha körben minden egy mutatvány lenne, egy halom hasított fa; és szétterül sűrű,…
10. január 2018 | Napút Online
mezőn halomba hordva holmi ágak: a rozsda marta vágyak összenőttek, vidám rügyek ropogva szolmizálnak , derengve reng a szemredő redőnye a szív az érben oxigént terelget, vivat!…
10. január 2018 | Napút Online
Hiába a nyári, megülő pára a nagy, zöld bálnatetemként derengő alak előre mutatja a dúló, értelmetlen vandál irgalmatlanságot. Keresztbe vagdalt teste már sárguló, széttárt fenyőtű kezekkel feküdt…
8. január 2018 | Napút Online
Ha végleg elárvulunk Dalolatlan csönd, táncolatlan ének… ha végleg elárvulunk, jó lesz menedéknek * Nézem… Nézem az arcod: idő-vulkán, gond-kráter, láva-halom. Nézem az arcod – s az…
6. január 2018 | Napút Online
Csontos Jánosnak folyamos és szonettregényes emlékezéssel Uram, miféle fa, amivel áltatsz; tán némi kétely, alig magyarázat, s a lényegről a semminek tudása, miáltal Hozzád konvertál az ember,…
