5. május 2025 | Napút Online
Az élet Egy világhálóról megrendelt boldogság. Mozdulatainkból kreált íratlan regény. A késésben lévő vasútállomások világtalálkozója. Rothadó buszmegállótáblák, amit meglegyint a szél. Könnyező szerelmek sokasága, miből egy lesz…
4. május 2025 | Napút Online
* Anyaság Szembejön velem egy ember. Hol az a kisfiú, akivel együtt játszottam a padlón? Aki tőlem akarta tudni, mi az a háború, mi az a forradalom? Akivel…
3. május 2025 | Napút Online
* A kristályt emeljétek föl! A régi háznak a múlt talajába eresztett gyökértörzse nőtt. A tetővel fedett falak határolta tér, akár az idő teste. A pincemélyben tölgyfahordók, mind…
2. május 2025 | Napút Online
* minden gondolat a létrejöttével az azonnali emlékévé válik önmagának* a mind tágasabb világosságban a derengésért lassan az alkonyt várom. látod a víz fölé nyúló hajnali teraszt, ahogy…
29. április 2025 | Napút Online
*Április 29. (A Tánc Világnapja) Tánc A tánc kódolva volt benne, csak sejtette, lábában milyen erők futnak, s meddig jutnak az idő vonalán. Gerincén ácsok nem dolgoztak,…
28. április 2025 | Napút Online
• Felismerés Ó Napkorong te sárga drágakő villan homlokod billen dombtető Nagy köröket rajzol körénk a nyár pávatollakkal röppenő szerelemmadár Mégis árvulok… szavam csak dadog – Koldul az…
27. április 2025 | Napút Online
* Még egy levél Apámnak odaátra Tudod-e, hogy a minap Eszteréknél jártam? Dédunokád, a Kristóf közben felnőtt lett. Akit még megvártál itt, a Földön. S aztán tegnap egy…
26. április 2025 | Napút Online
Apró tenyereden megkövült a múló idő, ujjadra bütyköt font az élet, hajad ezüst sátora fénylett. Mégis, szíved oly tisztán örült! Kifosztott életem utánad vágyik, egy érintésedért sóvárog bőröm,…
25. április 2025 | Napút Online
* Ha elfáradnék… „Magyar az, akinek fáj Trianon!” (Karinthy Frigyes) Ismételd az ősi igét, barátom, mert a Kárpátok nem szorított soha, védett minden magyart s ki magyarra volt…
24. április 2025 | Napút Online
lelki zúzódásom előtt öt perccel csődöt mondott a Thomson televízióm, felmosóvíz-szemekkel meredtem rá, a néma csönd felakaszt, vacogó kezekkel felhúztam cipőmet, lebotorkáltam az utcára, mentem, mint egy hajléktalan,…
