25. július 2017 | Napút Online
Rituálé fehér ruhás nő egy erdei tisztáson ébredezik gyerekkezek bukkannak ki a földből száraz faleveleket morzsolnak a szemébe haja fehérlik az éjszakában Ablak elég elfelejteni emlékezni…
23. július 2017 | Napút Online
Sóhaj (Recsk, 1951) Atlasz súlyától görnyed a vers. Úristen, miért, hogy a földre versz? Hogy merjen álmodni az élet? Oda vágyom, hol az országok zöldek, füvesek, hol…
21. július 2017 | Napút Online
(Podonyi Hedvignek) azt gondoltam, majd nehezebbek lesznek a poharak. a menny szuterén szintjén, hol egyetlen embertől is szürkület van, ha éppen áthalad de mint az álomban,…
19. július 2017 | Napút Online
Beleőszülve talpam alatt sárga platánlevelekkel a halált kergetem Vallomás szemhéjamat az éj két ujjal lezárta – álmomban Te voltál Édes emlék eper ízű csók: repedésig…
17. július 2017 | Napút Online
Illusztráció: Nagy László portréja
15. július 2017 | Napút Online
Szótlan haladni az úton, követni felhők járását, a tájaiba feledkező napsugarat. Gyerekek fogócskáját a kútnál, a zavarában kislányként libbenő öregasszonyt, a házat, hol ünnepen mécset gyújtanak. A…
13. július 2017 | Napút Online
tavasz volt és a hévízgyörki fák erősen áradó illatfolyamban álltak mint szelíd korallzátonyok és integettek fehér ágaikkal a járda hosszan halk hangon beszélt úgy ahogy csak vasárnap…
11. július 2017 | Napút Online
Molnár Miklós Nagy Mesternek főhajtással A korhadt Saturnus horkant, és ugrik a székből az unokahúga, törölni száját és szájüregét, kívül és belül, behatóan egész a garatáig,…
10. július 2017 | Napút Online
(diófák) Úgy tapadtunk egymáshoz, mint koldus ajkához a kenyér, mint aszályban tengődő föld az árokban futó vízhez. Tiéd volt a csend, a fájó hátad, enyém a rajta…
10. július 2017 | Napút Online
Ruhátlanság, rozsdamagány, meghitt törpeség, láthatatlan illanás, néma üveglét. Zsákban vigyor, két lábon járó valami beszél, cselekszik, mozog, öregszik, lakik a földön, városban él, jár, mint a villamos,…
