Lik Lara: Üvegház beton ablakokkal
10. szeptember 2017 | Napút Online
Ott, ahol a csend mos partot Ott, ahol a víz csak mardos Ott áll házam, üvegből Ajtaját csókkal nyitották Kincsét naiv percek lopták Most sav marja a…
Keresés a „Vers” kategóriában
Baley Endre: Balatoni ősz
7. szeptember 2017 | Napút Online
Ó, Balaton, hogy oson ez az ősz rád, sárgul a partod, szárcsamagányban a nád zúgja a szél panaszát. Hol van a nyár a sudár jegenyékről? Néma a…
Szabó Lőrinc – Németh István Péter: Közös Barátaink
3. szeptember 2017 | Napút Online
(Holt és élő négykezes koncertje) (tanítványi hódolattal 2017-ben Szabó Lőrincnek, aki 60 esztendővel ezelőtt hunyt el) Tapolca HORATIUS Carm. I. XI. Tu ne quaesieris (scire…
Ágoston Tamás: Szifon (Három vers)
30. augusztus 2017 | Napút Online
Gyom A hűtőszekrény előtt kopasz óriás ül pelenkában, cserepes szájából nyál szivárog. Anyám fakanállal vakargatja a talpát, apám mesét olvas neki. Én a tükörbe ragadt arcot vizsgálgatom…
Hegyi Zoltán Imre: Fekete tollak
28. augusztus 2017 | Napút Online
Bartis Attilának (pontosabban Johann Wolfgang Adler ezredesnek a Vége című regényből) „Vállamon egy madár ül és rekedt hangján azt ismétli: nem érdemes. Azt mondja: nincs jövő.…
Németh Attila: Requiem anyámért
26. augusztus 2017 | Napút Online
A suszter lánya ÖRÖK Anyám, Apám: kökényszemű őseim. Vihar látta táj, csillagszemű madár. Mi a lét, a fazék, a sparhelt, az örök álom? – Anyám: a…
Szentgyörgyi László: (K)arcok
24. augusztus 2017 | Napút Online
Tamási Áron Féltem: a kopjafát elsöpri helyéről a pusztító fergeteg. Most nyugodt vagyok, hisz meggyőződtem: talajából csak gyökértelen fát téphetnek ki a szelek. Bertolt Brecht Nincsen…
Kiss Anna: Nap útja, Hold útja (A Dativus ciklusból)
22. augusztus 2017 | Napút Online
(Toót-Holló Tamás könyveit olvasva) Sötétek, súlyosak, mint regö-rejtett törvény, halálok halálával élni, eget, földet, földalattit bejárni egy világgá táguló szobában, s visszaesni ugyanoda, hogy újra s…
Szűcs János: Szürreális agyműtét
20. augusztus 2017 | Napút Online
Magzati pózban, magamban felejtettem magamat, elfolyt tócsában látom, mint egy gyermeklátnok, hogyan hasadozik szét égő agyam előtt a velő-, benne a szürkéskék redők, majd felnőttként előttem romlik…
Németh Erzsébet: Missa lecta
14. augusztus 2017 | Napút Online
Örök ölelés a kar mégis lehull örök ölelés mégis elenged a lélek hogy foszlik szét az álom ruhája döbbenten nézed vércseppes mező tenyereden mondd mi nő mit…