7. december 2017 | Napút Online
Kedves Gyuri! A tegnapi esten fölindulva ülök e levélnek. Jobb helyeken tudják: szembe nem illik dicsérni. (Csak hát mögött.) Mint ahogy fordítva sem: hát mögött összesúgni –…
6. december 2017 | Napút Online
csend. csend. csend. (nem azért mondom, mert nincs más) csend. csend. csend. (látjátok, én itt vagyok és beszélek hozzátok) csend. csend. csend. (valamire gondoltok eközben) csend. csend.…
5. december 2017 | Napút Online
A legszemenszedetteb hazugságnak, a legképtelenebb fantazmagóriának sincs grammatikai akadálya. Bármilyen megveszekedett képzelgést közölhetünk ép, egészséges, hibátlan mondatokban. A szárnyaló lelkű misztikus és a mítoszok megszállottja irtózik a…
4. december 2017 | Napút Online
Kilenc anagramma rejtőzik az alábbi versben, a kortárs magyar irodalom nyolc alkotójáról. Vajon kik ők? Az ég derült, Toll-ász, lóra! Szólal a kürt: szólít szóra! Vilmám…
3. december 2017 | Napút Online
Október végére fordult az idő, amikor megérkeztem. Valamikor ezen a környéken laktam. Nagyokat sétáltam a Ménesin, a Somló úton, a macskaköves lépcsőkön. A házak falán láthattam a…
2. december 2017 | Napút Online
Amikor összefut, ahogy az Éden vizei, égtájai egy süllyedő emelkedésnek, az égi lejtő, a lecsurgó hűvösség, a lélegzet hajladozó virágai a gyökereken túli fényben, a legtisztább szemek…
1. december 2017 | Napút Online
Melyik az a budapesti ház, utca, szobor, park, kapu, fa – bármi egy –, amelyet emléke leginkább őriz, amelyhez szeretett emlék köti, amelyik valamiért kivált kedves ……
30. november 2017 | Napút Online
Mikor a télben kipányvázott barom, kinek csűdjét, farát farkasok marják, és kifordult szemfehérjével világítja be a rettenet éjszakáját. Mikor a térdre zuhant ég sötét vásznai repednek és…
29. november 2017 | Napút Online
Részlet a szerző halálával félbehagyott kutatásainak szövegemlékeiből. (További oldalak a Napút 2017/8. számában olvashatóak.) A szerkesztőség köszöni a kutató családjának, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a számítógépben maradt –…
28. november 2017 | Napút Online
Minden halott az enyém. És minden veszteség. Belőlem szakít, ki elmegy, a mondhatatlan helyre; az elhagyott hely én vagyok: átjátszható kerítés – életem fő műve, és mégis…
