17. június 2017 | Napút Online
Vannak indikátorok, mutatók, amelyek látszólagos egyszerűségük ellenére sokat mondanak az ember belsejéről. Amikor Istenről és küldetésről beszélek, azt gondolhatják, hogy elvont, transzcendens, fennkölt kérdéseket tárgyalok, amikkel kapcsolatban…
16. június 2017 | Napút Online
Hegyi Zoltán Imre költő, kritikus kapta 2017-ben a második Prágai Tamás-díjat – közölte Szondi György, a Napút folyóirat főszerkesztője hétfőn az MTI-vel. Az elismerést a 47 éves…
16. június 2017 | Napút Online
Az lenne jó, ha egy negyven évvel ezelőtti július közepi napra ébrednék a konyhából beszűrődő neszekre és kávéillatra, és arra a hihetetlenül régen várt és soha el…
15. június 2017 | Napút Online
Kékségkövet, körülötted harangzúgás: kis falud nagy tolvajt temet, az élhetetlent öntelten vetette meg, aztán csontrák …
14. június 2017 | Napút Online
Egyszer volt, hol nem volt, a százezredik sikertelen gyerekcsinálási kísérleten túl, volt egy asszony és az ő férje. A férfiről kiderült, impotens. A nőnél semmi hibát nem…
13. június 2017 | Napút Online
medúza lebeg part és tengermély között nem értjük egymást ősi harangszó vizek felett: a mélyben halrajok tánca rotunda, házfal egymásba érve őrzik a porló időt /Koper, 2016/…
12. június 2017 | Napút Online
Mindenki az általa teremtett Kakuk Marcihoz hasonlította, s nem véletlenül: kedvenc korcsmájában előkapta kétágú furulyáját, s ha elfogyott a bora, egy szék karfáján fogadásból kézen állt –…
11. június 2017 | Napút Online
(Kund Abigél regéje) Kund Abigél, a vitéz Abelardnak, Kund nagyurának a lánya vagyok. Jó szüleim mint kincsre vigyáznak rám, s alabárdok acélja ragyog, hogyha az utcán elvonulok.…
10. június 2017 | Napút Online
(haikuk, vakák) almafa rügyben eufória, tavasz flamingó táncol! volnék aranyeső te meg deli dália jégvirág helyett királyliliom virágzik kimonódon legyezőm törött fekete rózsa sivatagban, paripán sajnos délibáb…
10. június 2017 | Napút Online
Hova lett a sok sebem, halálraítélt szerelem, huszonegynéhány éves arcom? Hova lett életem? – a két kézzel szétpazarlott. A csavargó szél néha fülembe zúg még, elvánszorognak napjaim.…
