5. október 2016 | Napút Online
Egyesülés Örök lényét beburkolva őrzöd: értelmen túli azonosság, keresztbe tett kezek sánca. Óvó öl lángja, ha ősegész-valóba rántana: köszönet, hála. Meghal karjai között. A tájban égsz, parázslik…
3. október 2016 | Napút Online
Az igazi csönd a felismerés hangja, szorgalmas hangya. Az igazi csönd béke, szeretet hangja, gond nem zavarja. Az igazi csönd égi, szép szimphónia, virág, petúnia. Az igazi…
1. október 2016 | Napút Online
Körkérdést indítunk útnak a magyar költészet állapotáról: szeretnénk a Költészet és az Olvasó közötti párbeszédnek újabb átjárót nyitni, segítve az árnyalatok megfogalmazását, ösztökélve a megértés és elfogadás,…
29. szeptember 2016 | Napút Online
FOGÓCSKA. TILOS A HÁZ Végek bevégződnek, kezdetek megállnak. Ami él, álmába fúló állat: fészkére búvó univerzum, ki sejtetlen éli létét. Lágytojás kivájt kalapja: ringunk a múlás asztalán,…
27. szeptember 2016 | Napút Online
BETELT SERLEG Kint partok. De semmi bennem. Nem tudtam, milyen: félni a félelemtől, és milyen lakni a félelemben. Kint tárgyak, de semmi bennem. Kint dolgok, majdnem eszmék.…
25. szeptember 2016 | Napút Online
AJTÓNYITÁS Polgári nappalinak tűnik a keresett tárgyak szobája. Itt vannak hiánytalanul sarkokba, mintákba beállva, az árnyakkal párhuzamosak, fakón egyik, akár a másik. Már feloldódtak e szobává, mely…
23. szeptember 2016 | Napút Online
Szimmetria Valaki a tűző napon áll, zakóban, rovarcsöndben. Elindulna, de éppen most érkezik – a táj elmozdul, rémült, merev az ég. Testek. Hófehér, üvöltő felhők. Titkosírás…
21. szeptember 2016 | Napút Online
mondják megtéptem mikor eljött értem végre egy darabig görcsbe rándulva vártam rá aztán valahogy beletörődtem a sok fehérbe öltözött néma idegen hideg kezébe körülöttem kóvályogtak távolodva és…
20. szeptember 2016 | Napút Online
Valódhoz hajoló… …szelíd, piros szépek rét zöldjében égnek, – puha kezed simít virágmindenséget. Virág lett lelkem is, feléd kinyílhatok – fényeket hajadból szirmomba zárhatok. Ragyogásod őrzöm, hogyha…
18. szeptember 2016 | Napút Online
Ím, e házból, mely lelkem világossága, távozom, Szülőföldem és családom most elhagyom. Fájdalom emészti Bengáliát, lám, indulok, Az idegen földre, mely oly kedves már nekem. Szomorú a…
