10. november 2018 | Napút Online
nyaranta árnyas, esti kert ölében kihűlt homokba fekszem illatoddal, tücsökzaj ömlik át sövénynövények koromsötét falán a mellkasomra kaméleonszerű porondon álmok, kitárom ajtaját a létezésnek, kohéziót keresve sem…
10. november 2018 | Napút Online
csak ül a sarokban a halottakat már nem számolja ő a kötél sziluettje az omladozó falon optikai csalódás Szendrei Boglárka a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.…
10. november 2018 | Napút Online
[elmúltál] elmúltál belőlem – csak magamtól félek – úgy látszik most csupán rám hatott a méreg kölcsönadott múltam egyszer visszakértem s bár visszacsempészted nem hagytad itt mégsem…
10. november 2018 | Napút Online
Félrehajtott fejjel az eget kémlelem. Pengék a csillagok. Várok, itt vagyok kiüresedett aggyal. Késik az arkangyal. Napkeltekor szememben véraláfutásos ág-bog a hajnal; néhol elejtett folt, akár a…
10. november 2018 | Napút Online
Gyűrj földet a talpam alá. Lépések verik lelkemet, ülj mellém le, szétvert hantra, vonszolj magaddal embernek. Hajamba fonj égő árnyat, lángvörös Holdat Napnak, forró nyár ölében fogant…
8. november 2018 | Napút Online
Anyám után… „Kenyér, liszt, petróleum, só, cukor” – ez áll a gyűrött cédulán. Hagyatékom Anyám után. Sors Már minden száraz levél sirató szelek szárnyán száll, kereng,…
7. november 2018 | Napút Online
A Hármashatár-heg verseskötete Babics Imre pályáján több szempontból is érdekes határpont — mondanám, hogy a szövegkörnyezete nélkül teljesében nem is érthető, de nem volna igazam. A költő…
6. november 2018 | Napút Online
(olvasata) ha énekre nyitom számat keresztre feszül hangom megszűrik szavaim átkát ablakomon a rácsok mint könnyű sóhajtás zuhan a rácsokon túl már szabad térbe magasba és mélybe OTTHONOM…
4. november 2018 | Napút Online
1956 harcosainak emlékére Szymborska megmondta: írj Apádnak még a túlvilágra is, vagy köpd le magad…(82 éves lenne…) Csörömpölnek a tankok pántlikás kalapban. Sikoltozva a gyönyörtől taposnak…
2. november 2018 | Napút Online
Mankóval bebicegett egy középkorú férfi, és Ottó Flattert[1] kereste, aki éppen a szemüvegét tisztogatta. A váratlanul eléje került ember kivette az egyik mankót a hóna alól, kihúzta magát,…
