A két lator közt a csontsovány csöndben
rozsdás holdfényű szögeket látok.
Az idő kicserepesedett ajkát nézem,
a jelen poharából ecetszag szivárog.
Mindelábe rákön virdzsine,
szükoline membő zanare,
szükoline membő zanare,
mindelábe rákön virdzsine.
Mint tyúkólban otthagyott tojások,
átsuttog a kín a sötétség falán.
Kihűlnek a kehely-meleg vallomások,
majd elnémulnak az utolsó lehelet Golgotáján.
Szükoline membő zanare,
mindelábe-rákön-virdzsine,
mindelábe-rákön-virdzsine,
szükoline membő zanare.
*
*
Illusztráció: P. Orrente
