Szilvási Pál: Soledad

A balkonon, a balkonon
szép nyári este égre néz.

Feje fölött fekete bársony,
szegélye égő sárgaréz.

„Sötét hajú kisasszonyom,
ugye érted a hallgatásom?
Régóta nézed homlokom,
régóta vagy meghitt barátom.”

Ennyit mond a sápadt rokon.
Felhők mögé bújik: ne látsszon
fehér arcán a szánalom.

Ő áll, a kékes füstbe néz,
feje fölött fekete bársony,
szegélye kopott sárgaréz.

S az esőcseppek monoton
bolerója kopog a rácson.

Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2015)