Juhász Anikó: Halálod helye, Attila (versek)*

•

Halálod helye, Attila

A panzióhoz közel volt
halálod helye,
aztán egyszer csak a
messzeség
lepte be,

ott már nem volt
helyed,
itt meg a vonat
uralkodott,

a vasúti átjáróban
ritkán vesznek
jegyet az angyalok,

s a távol fülkéjében
ült akkor a
mozdonyvezető,

az útra
gondolt csak,

akkor még
nem tudta,

a halál lesz,
nincsenek
kulcsra zárva a
temetők.

Panzió

Attila, az élet végére
jutott neked egy panzió
bérelt zuga,
egy ágy, egy bőrönd,
ahol inged is
tarthatod,

s ahol írógép kattogása
tördeli az éjszakát.

Van, hogy ceruzavékony
a hold,
de azért az
égen ott áll,

látja, üres a
mosdótál,

szappan
onnan már csak
lefelé csúszhat,

síkosan vizsgálja
ő is a holdat,
s fájlalja magát,
ha földet ér,

s elvándorolhat
talán még a versbe,
ahol a tehervonat
robog,

jaj, Attila, nem vigyáztak
rád az angyalok,

az Isten is csak a
versbe emelt,

ott ringatta
szorongó testedet,

ott közülünk
legnagyobbra
Te nőttél mégis.

József Attila írógépe

Nézem az írógéped,
ő egyben van,
de ujjad hiányzik róla,
ő most már csak
gép, ember nélkül
csak hulla,

jaj, költő nélkül
üres a század…

hiszen míg évre év szaladt,
ő szőtt minket a
mennybe,
ő szőtt minket a
reménybe is.

Végállomás

Egy ember… A vonat alá esett.
Utazni többé nem akart.
Kezén a nap is görcsbe rándul.
És a szokottnál is ferdébbek
a sugarak.
Lábán a cipő kettévágva.
Épp a halálig lépett vele ő.
Az angyaloknál a szemafor
zöldre váltott,
és csak betakart arcát
látogatja már
a holnap.

Csontok

Csontok, csontok, a
szem kiszökött már,
csak a gödör
maradt,

csontokból
épülnek itt a mezők,
csontokat ringatnak
a tavak,

majd szárazzá
lesznek maguk is,
s öngyilkossá lehet
a fűszálakon a
harmat,

jól felkészült,
tudja már,
szárazban
milyen szerek
hatnak.

*József Attila – Meghalt Balatonszárszón, 1937. december 3-án

Illusztráció: in memoriam