Vörös Viktória: Esti dal (két vers)

•

Őszelő

Almafa

Szedett fa tövében
levélerezet ropog
Ez most az avar
(Melyik fiókból
húzható elő egy szemernyi
remény az évszakváltásra?)

A szekrényben
ott sorakoznak
a téllel bélelt kabátok
sapkába bújt kesztyűfelhők

Szem nem látta
változás szárít
színváltás előtti levelet

Fenn bagoly les az ülőfán
Madármentőn társa
egy kézen billeg
ide-oda
harangozó-kabátban
Odaköti valami erő
Hívja a repülés emléke

Esti dal

Fény térült az estbe
mint meteorpálya
amikor lehullott
kendőrojt-kezed

Azóta fényt lát
lecsukott szemem is
belőlem világít
immár a tekinteted

Arcod tükre arcom
ablakán a lélek
kiült a párkányra
és új fészket keres

Árgyélus kismadár
kékkel szegett szárnya
eltakar beborít
éjbe úszik veled

Illusztráció: fh. V. C. Princeps-festmény