Varga Imre: Tüsténkedjetek csak! (versek)

•

Tüsténkedjetek csak!

Fiúk, tüsténkedjetek csak!
Rajta nő, rajta hím!
A gittegylet mint valóságmodell?
Egymás fenekét fényesre nyalva
nem lesz világibb, világlóbb
sem a szabadvers, sem a rím.
Én már koszorút, kupát
másoknak sem remélek.
Partra szállottam, levonom
a tanúságot, le a vitorlám.
Levontam minden követ
keztetést.
Éveim számából könyveimét.
Tyúkhúrok pengetése,
állati elmék, rátok marad.
Átok marad, fiúk!
Tüsténkedjetek csak, kölykök,
világnyi provinciátokban.
Ez a ti időtök,
felszín, nyüzsgés,
pódiumok,
fiúkák, leányok
szép szerepekben!
Mire még?
Tapsomra vártok?

Kérdés

Ki voltam s ki nem?
Volt akinek ki, és volt,
akinek csak: nem.

Ringató

Diófánk ága
ringatja fenn a holdat.
Alkonyi szél fú.

?

Egy ilyen keszeg
lánykában hogy is fér el
a bendős Buddha?

Pihenő

A nagy japán dob
mögött feltűrt ingujjal
szerzetes alszik.

Telihold

Énünk mélyében:
a világ. A tudat-fény
mindenre ragyog.

Illusztráció: fd. forr.: Errefajat Art Gallery, Lot 32