Baka Györgyi: A keskeny út, Közelít felém (versek)

*

A keskeny út

Köszönettel P. Gábor Mózesnek

Most értem meg:
önmagammal kell szembe
fordulni, legyőzni bennem
a sárkányt, mely a kaput őrzi
s aki valójában én magam
vagyok.

Jaj nekem, önmagam miatt!

Az út egyre keskenyebb,
járhatatlanabb. Saját
elhatározásból le kell
tennem mindazt, amit sokan
kényszerűségből
fognak letenni a halál
kapujánál

Uram, segíts kicsinnyé lennem!

Nem elég rátalálni,
végig is kell menni
a keskeny, alig járható
hegyi úton, meredélyen,
szakadékok között,
erdőkben, mocsarakban

Csak az önmeghaladás
útja vezet Hozzád!

Nem új test születik,
hanem új lélek,
a csönd mélyén megélt
belső tapasztalatban
felragyog a sötétség
fénybe fordulása

Boldogok a Lélekért szegények!

Közelít felém

Tétovaságom elvesztegetett
ideje sejtjeim mélyébe zárva
mindent elnehezít, fájdalmamban
lecsukom szemem.

Fekszem csontsoványan,
csillagokat csókol homlokomra
az éj – álmokból szőtt
puha takarómba rejtezem.

Áttetsző virágszirom szárnyak
suhannak, zöld levél-lángok
lobognak, lassan közelít felém
a felemelt ujjú angyal.

Illusztráció: T. C. Gotch