hegedűs gyöngyi: Murter

itt halott, hogy lehetsz? mellkas helyett
kitér a tenger. hívtam én is szerelemnek
rendre kevesebbet, de már azt is álmodom,
ha álmatlanul forgolódom. nem tudom a kövek
flóra vagy fauna, egy metropolis föle is csak

falunap. de tettem bele annyi gyászt, a szürkét
is fehérnek lásd. még nem voltál, csak
hullámzó sejt, a napot láttam: ruhádon kelt.
az aláömlő fényben ajtók nyílnak a tengerre*.
halálnál kevesebbet ki hív szereleméhez?

*Z. T.

aranypart3 (H. Gy.)

Illusztráció: a szerző fotójával