Saitos Lajos (1947-2023)

†

Gyászoljuk kedves szerzőnket. Búcsúzik tőle idősebb költőtársa, búcsúzik az aforisztika mesterétől a szerkesztőség.

Radnai István

a hajnali peremén

– búcsú Saitos Lajostól

fénynyalábok szántanak az égen
még nem jött el a vetés ideje
újuló erdők sziklevelében
terül egy vers csak a hasáb fele

értelmét rejti és amit érzett
a pálya íve korán megszakadt
lemaradtak az igék a rímek
elzsibbadtak az időtlen szavak

vers helyett a vetésben nem terem
kalászból kipergő új gondolat
az agy leáll és elnyel a verem
a néma lélek más üdvöt arat

2023-02-16

Saitos Lajos

GEREZDEK

A gyógyulás az egészség lappangási ideje.

A legnagyobb kételkedők lettek a legnagyobb hitvallók.

Ma már a képmutatás is okos-telefonnal történik.

A szeretetlenség fölpuhul szeretettséggé. A szeretettség szeretetlenséggé kérgesül.

Pénz pénzt fial; láttam a kicsinyeit – az apraját.

Jó példával lehet elöl járni, a rosszal csak csörtetni lehet.

Vers, vers – de nem költemény. A költészet nem felhőjáték, a költészetet keresd a gyereklábbal „égre” rúgott porban.

Kéz és láb: végtagok, de a szárny – akarat.

A gyarló ember csűri-csavarja, de csak-csak hitetlen.

Csak az ember lehet embertelen.

Ördög: – Velem csak szeretnétek cimborálni.

Tavasz: az örök természet megújulása, költészet a lélek tavasza.

Illusztráció: In memoriam